Olvasói észrevétel a húsvéti élőállat-bemutatóról az egyik nagyáruházból. (Ha Ön is tapasztalt valami furcsát, megbotránkoztatót, említésre méltót a környéken, kérjük, írja meg nekünk az info@debrecensun e-mail címre. A levelet esetenként – az érdemi tartalom változtatása nélkül – szerkesztjük.)
Tisztelt szerkesztőség!
Úgy mondják, Magyarország fejlődik, egyre közelítünk a nyugati országokhoz, de az állatokkal való bánásmód terén még messze a Balkánon, vagy egyenesen Afrikában érzem sokszor honfitársaimat. Nem akarok most hosszasan értekezni a kidobott, megunt, tárgyként kezelt kedvencekről, láncra vert kutyákról, inkább egy elgondolkodtató példát említenék. A képek néhány napja készültek az egyik debreceni bevásárlóközpontban, ahol a hüllőbemutató mellékszálaiként két szomorú dolog szúrt szemet.
Az egyik a hüllők mellett kiállított aligátorcsuka, amely szemmel láthatóan szenvedett, szinte meg sem tudott fordulni a nálánál alig nagyobb akváriumban.
Azért baj ez, mert még így is rengeteg állattartónak nincs fogalma kedvence igényeiről, és ezért hiszik még mindig nagyon sokan azt például, hogy az aranyhal gömb akváriumba és 50 literbe való…
A másik egy szerencsétlen nyuszi volt, akit “simogatás” céljából tettek egy olyan dobozba, amelyben elérték a gyerekek is. Szegény állat (ki tudja, hányszor nyúltak már aznap hozzá) már azt sem tudta, hova meneküljön az anyukák által biztatott, aranyos kisállatot simogatni vágyó gyerekkezek elől.
Persze egy gyerek nem biztos, hogy egyből átlátja, ha az állatnak nem jó, de talán egy felnőtt embernek lehetne annyi esze, hogy belegondoljon: azért szalad el folyton a nyúl, mert már torkig van a jószándékú, ámde tudatlanságból eredő piszkálással.
Üdv,
egy állatbarát
