Újabb zenei stílus, ezúttal a trap music felé mozdul el a Brains. Az együttes tagjainak azonban fejfájást okoz, hogyan szólaltassák meg a színpadon az új elektronikus stílust. A debreceni Campus Fesztiválon sikerült megbirkózniuk a nehézségekkel, a koncert előtt pedig Kéri András válaszolt a kérdéseinkre.
-A legutóbbi beszélgetésünk során azt mondtátok, hogy állandóan változik a zenei stílusotok, és ezzel párhuzamosan a régi dalokat is fokozatosan elhagyjátok a koncertjeitekről. Most melyik stílus felé mozdultok el?
-Kéri András: Most a trap zene a kedvencünk. Nem tudom, mennyire jutott el ez a szélesebb hazai közönséghez, de már a legtöbb mainstream nemzetközi előadó készít ilyen stílusú dalokat, például David Guettának is van több trap jellegű száma. A legutóbbi albumunkon már két trap szám is szerepel. A nehézséget most az okozza, hogyan tudjuk ezt a stílust élőben is előadni, mert nagyon nehéz színpadra állítani. A koncepciónk az, hogy a hangzásunk mindig egységes maradjon. Csakhogy mindig jönnek újabb és újabb stílusok, amik megérintenek minket, és ezeket valahogy úgy kell ötvöznünk, hogy élő hangszerekkel színpadra lehessen állítani, és a zenei stílusok egysége is valahogy megmaradjon. De végül valahogy mindig megbirkózunk a feladattal.
-Az újabb és újabb stílusok, miatt lehet az, hogy az utóbbi időben évente új albummal jelentkeztek?
-Kéri András: Rengeteg zenét hallgatunk, és számtalan behatás ér minket. Az interneten sűrűn jönnek ki elektronikus dalok, jelennek meg új műfajok. Annyi behatás éri a zenekart, hogy minden fesztiválszezon után tele vagyunk ötletekkel, tervekkel, amiket szeretnénk kiadni valamilyen formában. Általában az albumot megelőzi egy kislemez, a Stand Firm előtt ilyen volt a Superheroes. Szóval a fesztiválok lezárultával ősszel-télen egy kislemezzel szoktunk kijönni, ami egy-két számot jelent, és a következő év tavaszára jön össze egy albumnyi anyag. Idén ősszel mindenképpen megjelentetünk egy új kislemezt. Azt, hogy nagylemez lesz-e, még nem tudom, de meglátjuk, hogy alakul.
-Említetted az internetet. Érzitek-e azt, hogy az internetes streamingelés háttérbe szorította a lemezeladásokat?
-Kéri András: Igen, mi is észrevesszük, hogy folyamatosan csökken az eladott lemezek száma. A kézzel fogható hanglemeznek, vagy CD-nek inkább már csak promóciós értéke van, illetve a komoly gyűjtők és rajongók számára csinálunk néhány száz vagy ezer darabot. Nem a fizikai adathordozó előállítása már az elsődleges szempont. Én azt vallom -kicsit anarchista módon-, hogy az internet mindenkié, és a zene is mindenkié. Nem vagyok híve a CD-n drága pénzért megvett, többszörösem megvámolt albumoknak. Ehelyett azt mondom, töltsék le az emberek a zenénket, szeressék, hallgassák, és járjanak el koncertekre.
-A Pro Art első magyar zeneipari jelentés szerint a magyar zenészek „panelban laknak”, tehát nem élnek meg csak a zenéből Veletek mi a helyzet ebből a szempontból?
-Kéri András: a Brains zenekar abban a szerencsés helyzetben van, hogy mi életvitelszerűen zenélhetünk, a jogdíj bevételeinkből és a koncertekből befolyó pénzből meg tudunk élni, nem kell mellette dolgoznunk. De sajnos mi vagyunk a kisebbség, van egy széles zenész réteg, amelynek munkát kell vállalnia, különben nem tudna megélni. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy kell egy jó adag szerencse, jó időben, jó helyen kell lenni, jó zenét játszani, elkapni egy aktuális zenei hullámot elkapni és azt ügyesen meglovagolni. Nagyon összetett dolog a siker.
-Ugyancsak ez a jelentés mondja ki azt is, hogy Magyarországon egyre kevesebben járnak koncertekre, és európai átlaghoz képest is kevesebben vannak, akik játszanak valamilyen hangszeren. A kettő pedig a jelentés szerint összefügg: aki hangszeren is játszik, nagyobb eséllyel megy el koncertekre. Szerinted hogy lehetne ezen változtatni?
-Kéri András: A Brains abból a szempontból is szerencsés helyzetben van, hogy felfutó szakaszban vagyunk, egyre többen járnak a fellépéseinkre, így mi ezt a visszaesést nem tapasztaljuk. Ettől függetlenül nem vitatom, hogy általában csökkent a koncertre járók száma, ami nagyon szomorú. Talán a Szigetnek és a „fesztivál nemzedéknek” köszönhetően javulhat valamit a helyzet. Ugyanakkor szükség lenne másfajta támogatásra is. Régebben létezett a „punk program”, amely keretében vidéki klubok pályázhattak pénzre, hogy életben tudjanak maradni. Most pedig működik a Cseh Tamás Program, amely a zenészeket, klubokat támogatja. Ilyen jellegű kezdeményezésekre lenne szükség, hogy a vidéki klubok életben maradjanak, és a koncerteket látogató közönség is újratermelődjön.
Kenyeres Attila
