Az igazi focifanatikusok közül bizonyára már sokaknak lehettek elvonási tünetei, hiszen több mint egy hónapos szünetet kellett átvészelniük az NB I pontvadászatában. A hétvégén a DVTK elleni Loki-meccs azonban gyógyír volt ezekre a problémákra. A várva várt keleti rangadó után azonban vegyes érzéseink lehettek a lefújás után.
Barátságos rangadóhangulat
A két tábor közötti jó viszony okán ezúttal semmi nyoma sem lehetett a rangadókon tapasztalható túlfűtöttségnek, mindkét oldal fanatikusai saját csapatuk biztatásával voltak elfoglalva.
A DVSC szurkolói ezúttal egy MLSZ-büntetés miatti a B6-os szektor helyett a B7-B8 környékén, a kanyarban buzdították kedvenceiket. A Lokomotív kezdőjében helyet kapott több új igazolás is, így az albán Jorgo Pellumbi és Szuhodovszki Soma is pályára léphetett a Nagyerdei Stadionban. Az izlandi Thor a kispadon várakozott, míg Kocsis Dominik még nem volt benne a meccskeretben. A túloldalon Bényei és Szatmári számára cívisvárosi kötődésük miatt lehetett némileg pikáns ez a kilencven perc. A vendégeknél egyébként két nappal a tavaszi idénynyitó előtt lapátra tették Szergej Kuznyecovot, és az akadémia vezetőjét, Simon Miklós nevezték ki megbízott vezetőedzőnek.
Hiányzott a higgadtság a kapunk előtt
A csapatok bevonulása után a hazai tábor egy nagyon impozáns látványt nyújtó sálerdőt mutatott be, majd a mérkőzés legelején egymást sem felejtették el a fanatikusok, amit például egy „Miskolc, Debrecen sálálálá”rigmus is jól jelzett. Ez a jelenség mostanság ritkaságszámba megy a magyar pályákon.
Bogár Gergő kezdősípszava után egyből támadólag lépett a DVSC, és Oliveira már a negyedik percben gólt lőhetett volna, ha nem kapkod Artem Odincov kapuja előtt. A miskolciak ukrán hálóőre az első félidő első felében alaposan foglalkoztatva volt. Dreskovic fejesét sikeresen kipiszkálta, majd Bárány szintén fejjel próbálkozott ígéretes helyzetben. Ha ekkor 3-0-át mutatott volna az eredményjelző, egy rossz szava sem lehetett volna Simon csapatának, mivel gyakorlatilag a kapusuk tartotta meccsben a borsodiakat. Aztán ahogy telt-múlt az idő, felbátorodott a Diósgyőr is, és Bényei egy csukafejessel, Edomwonyi pedig lövéssel veszélyeztetett. Utóbbit Megyeri szépen szögletre kipaskolta. Ekkor már az első félidő végét jelző sípot vártuk, hogy tudjuk rendezni a sorokat.
A szünetben letudtuk a szokásos köreinket, továbbra is azt tapasztaltuk, hogy közel 6000 ember (az eredményjelzőn 5841 néző volt feltüntetve) mellett még mindig zsúfoltak mellékhelyiségek. Ezen jó lenne változtatni, hiszen a jövő héten a Ferencváros ellen valószínűleg ennél is többen leszünk a stadionban. A büfék környékén egy-két ismerősömmel gyors eszmecserét folytatva megegyeztünk abban, hogy kettőt lövünk a második félidőben, és nyerünk.
Két Megyeri-hiba és két gól percek alatt
A jóslatom nem vált be, csak részben. Az 50. percben ugyanis a névnapos Megyeri Balázs tőle szokatlanul rossz kirúgása után sietve Bényei elé kotortuk a labdát, akinek ez pont lábra jött, és nagyon szép gólt lőtt – első NB I-es találatát szerezte a Loki ellen. 0-1. Hidegzuhany volt ez a javából. Annak ellenére mondom ezt, hogy a vendégektől támadásban ekkor már látszottak életjelek. Ezután, ahogy az lenni szokott, kellett néhány perc, hogy fejben is rendezzük a sorainkat. Majd egy újabb rossz kirúgást követően, Edomwonyi ívelése után Jurek fejese a kapufára pattant, onnan pedig Megyó már csak beljebb tudta segíteni a bőrt. 0-2. Erre a hazai keménymagnak is megvolt a reakciója egy igen erőteljes “Kurva gyenge” és “Ébresztő” kíséretében, ami teljesen érthető volt abban a pillanatban.
Legalább sikerült egyenlíteni
Öt perc elteltével a másik névnapos a „csékánk” régi önmagát idézve kíméletlenül bebombázott egy szabadrúgást Odincov ketrecébe, amivel maradt még remény a fordításra, de legalább az egy pontra. 1-2. Ezzel Dzsudzsák Balázs a házi góllövőlistán beérte Bárány és Loncar kettősét.
A gól után egy hármas cserével frissített Blagojevic mester, beállt Kiziridisz, Loncsar és Thor is, és az izlandi csatárnak is köszönhetően eléggé felélénkült a támadójátékunk. Sőt mi több, Szatmári véleményes második sárgája után emberelőnybe került a Loki. A hajrában kapujához szögeztük a DVTK-t, és több alkalommal is egy-egy blokkoló vendégjátékos, vagy a kapusuk útját állta a próbálkozásainknak. Amikor pedig már mindenki elkönyvelte az egygólos vereséget, a 89.percben egy Kiziridisz-beadás után Kusnyír bólintott védhetetlenül a bal felsőbe. 2-2. A hosszabbításban Bárány lábában volt a győztes gól, ami Thoron irányt változtatott, így elmaradt a tavalyi Paks elleni meccshez hasonló katarzis.
Bánhatjuk azt a jó pár perces rövidzárlatot, de ezzel együtt dicséretes a pontmentés, hiszen a pokol tornácáról jöttünk vissza a meccsbe, amiért egy pont járt ezen a napon. A februári meccsdömping már kedden folytatódik, amikor is az MTK otthonában nagyon megégő Újpest ellen folytatjuk idegenben, majd hétvégén egy másik nem szívlelt ellenfél, a Ferencváros érkezik a Nagyerdőre.
– Faragó László –
